Hunfalvy János: Thoroczko
Thoroczko
Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben
Tordától délnyugatra Thoroczko mezőváros van, elzárt regényes völgyben, mely éjszakról délre nyúlik s melyen az Enyed patak fut le. A völgy két oldalán szaggatott, sziklás hegyfalak emelkednek, melyek hol erdővel fedvék, hol kopaszok. Torda felől két különböző úton mehetünk Thoroczkóra, melyek részint meredek, az Aranyos völgyére s ezt szegélyző hegysorokra szép kilátást szolgáltató hegyeken visznek keresztűl. Általában a Torda és Thoroczko között s még odább Nagy-Enyedig elterjedő földet sajátságos alkotású, festői sziklahegységek borítják, melyek a legváltozatosabb tájképeket szolgáltatják. A hegységet szegő egyik patak, az úgynevezett Buvópatak, egy helyütt mély sziklatorokban eltűnik, melyet vadregényes, felséges sziklacsoportok környeznek. Az előtérben összevisszahányt, roppant sziklatuskók vannak egymásra halmozva, a háttérben magas sziklafal nyúlik el, melyről a patak tajtékozva lezuhan, hogy azután a sziklák alá búvjék. Tetemes távolságra ismét felbukkan s egy tiszta, szép tócsát képez, melyből rohanva kitódul.
Thoroczko a keskeny és mély völgy mentén nyúlik el mint keskeny szalag; kelet felé a Székelykő nevű erdős hegy emelkedik, melynek csúcsán régi vár maradványai vannak. Nyugat felé a majdnem egészen kopasz Tilalmaskő nyúlakodik fel, melyhez a hosszukás kúphegy csatlakozik, melyet a thoroczkói várnak igen festői romjai koszorúznak. Odább délre az Ordaskő tornyosúl, melynek kopasz sziklacsúcsa messziről emberhez hasonlít, s mely alatt Szent-György falu elterjed, ugyanazon völgyben, melyben Thoroczko van. E sziklás hegysortól nyugatra az Aranyos völgye azon fenyvesekkel borított hegycsoportot szeldeli, mely a Magyar és Erdélyországok határján elnyúló Bihar hegységhez csatlakozik. Az Aranyos egyik éjszaki mellékszurdokában a thoroczkói vasműtelepek vannak, hol jó minőségű, noha nem sok vasat termelnek. Sz. Györgytől délre a tordai hasadékhoz hasonló völgynyílás van, melynek oldalain nehány barlang is tátong.
Thoroczko környéke tehát Erdélynek legérdekesebb és legregényesebb tájai közzől való. A két említett helységet is sok sajátság jellemzi. Jóllehet Thoroczko mezőváros, mégis inkább csínos és tiszta faluhoz hasonlít, mintsem városhoz. Csak egy nagy épűletének van városias kűlseje, ez az unitariusok temploma.
Thoroczko lakosai nagyobbára unitariusok s úgy mint Sz. Györgyéi magyarajkúak. III. Endre királynak 1291-ben kelt kiváltságleveléből azt látjuk, hogy Thoroczko lakosai Ausztriából, nevezetesen Eisen-Wurzel vidékéről beköltözött németek voltak, kik az ottani vasbányákat mívelték. A tatárjáráskor elvesztették vala kiváltságlevelöket, III Endre tehát újat ada nekik, s ezen kiváltságlevelök szerint azon jogokat nyerték, melyeket az osztrák bányavárosok élveztek. Idő jártában Thoroczko lakosai meg magyarosodtak, s most sok sajátságos szokás, szép festői ruházat, szorgalom és rendszeretet által tűnnek ki. A szomszéd Sz. György falu lakosainak hasonló szokásaik és ruházatuk vannak. Általában a két helység lakosai szoros barátságos közlekedésben és atyafiságos összeköttetésben vannak, míg a többi határos helységek lakosaitól inkább elkülönzik magokat. Szorgalmok, takarékosságuk s a vasműhelyekben és bányákban szerzett keresetök következtén többnyire vagyonos emberek, s már 1848 előtt is, midőn még földesúri szolgálatokat teljesítettek, egyes igen gazdag emberek találkoztak köztük.
IV László 1282-ben a kúnokat a Hódosi vagy Czegei tónál, nem messze Kolozsvártól megverte s az országból kikergette vala. A kúnok azután a nogaji tatárokkal szövetkeztek s 1284-ben ismét Erdélyre ütének s rabolva és perselve végig barangoltak rajta. Egyebek közt a thoroczkói várat is körűlszállák, melyben Thoroczkai Venczel alvajda családostól múlat vala. A vár nagy veszedelemben forgott már, midőn a kevéssel azelőtt Aranyosszékben letelepített székelyek segítségre jövének s azt fölmenték. Thoroczkai azután a várat, melyet utóbb Székelykőnek neveztek, a székelyeknek adá, kik őt megszabadították vala, de a birtoki jogot mind a várra mind a hozzátartozó javakra nézve magának tartá meg, s ivadékai a jelenkoríg megmaradtak azok birtokában. Thoroczkai Venczel akkor, úgy mondják, a völgy nyugati oldalán létező másik várat rakatá, mely a 17. század elején leromboltaték. Ekkor Thoroczkai Istváné volt, ki Rákóczy Ferencz felekezetéhez tartozott, miért is azt a király széthányatá. Most belőle még egy meglehetősen ép torony látszik, mely a környező romok fölé festőileg nyúlakodik fel.